Vannak bizony szokatlan körülményekkel bíró, mégis racionális történetek. Az enyém is ilyen…
Mikor a könyvtárban jött meg a kedvem vállalkozni, nem kerestem mást, csak csendet és ihletet. Aznap a városi könyvtárba mentem be, csak úgy, verset olvasni – vagy elmerülni az egyik aktuális kulturális programban.
De ott, egy polc tövében, valami megérintett…
Nem egy kötet, nem egy idézet, hanem egy gondolat: „Mi lenne, ha én is teremtenék valamit?” Nem szavakat. Nem képet. Valamit, amit megfoghatnak, megszagolhatnak, megkívánnak az emberek és az boldoggá teszi őket.
A fánk illata jutott eszembe. A nagymamám vasárnapi sütései. És az érzés, hogy az étel is lehet kultúra, ha szívből adjuk. Az interneten gyorsan keresgélve a fanksuto.hu oldalra leltem. Itt: mini fánk sütő gép.
Az élet olyan, mint egy finom süti, vagy fánk
Vannak illatok, amik gyerekkorunk óta kísértenek minket. Az iskolai büfé poros cukros fánkjának illata, a nagymama konyhájából kiszökő meleg olaj szaga, vagy épp a strandokon terjengő édes, csalogató aromák – mind egy dolgot idéznek: a frissen sült fánk boldogságát.
Egy fánk sosem csak édesség. Egy kis meleg, egy falatnyi öröm. A gyerekeknek játék, a felnőtteknek nosztalgia, a turistáknak gasztronómiai élmény. Akár porcukros, akár fahéjas, akár vaníliás krémmel töltött – minden egyes darab egy mosolyt hoz valakinek az arcára.
Talán ezért is van az, hogy a fánk sosem megy ki a divatból. Bár a trendek változnak, és a gasztrovilág egyre újabb csodákat mutat be, a minifánk mindig stabilan hozza a rajongóit. Főleg, ha helyben készül, melegen, ropogósan, és közben végig lehet nézni, ahogy aranybarnára sül.
Ott, a tabletem fölé görnyedve értettem meg igazán, hogy egy jó fánk nemcsak eladható – hanem emlékezetes…
A fanksuto.hu webcímet látva minden olyan ihletettnek tűnt. Megnyitottam. A mini fánk sütő gép nem csak egy eszköznek tűnt, hanem ez egy kapu egy új életbe – gondoltam.
Az OTEX fánksütő gép – magyar fejlesztés, automata fánkgép, mikroprocesszoros csoda, olyan, mint egy jól megírt vers: ritmusos, megbízható, és mindig a lényegről szól.
A küzdelem nem a géppel volt, hanem magammal
„Mi van, ha elbukom?”
„Mi van, ha nem lesz, aki megvegye?”
„Mi van, ha csak egy kultúrakedvelő álmodozó maradok?”
De emlékeztem arra a délutánra, amikor egy gyermek a könyvtárban kérdezte tőlem:
„Miért fontos a kultúra?”
És én csak annyit mondtam: „Mert élményt ad.” Aztán rájöttem: ez a gép is ezt adja. Élményt. Illatban, ízben, hangulatban.
Egyedül indultam, de már közösség vesz körül Az első gasztronómiai rendezvény árusításán, remegett a kezem.
Aztán megszólalt a gép. Sípolt, mint egy verssor végén a pont. Elkészült az első adag.
Kézműves édesség eladás. Egyszerű recept. Prémium fánkpor. Egygombos adagolás.
Gyors megtérülésű üzleti ötlet. A sor pedig nőtt, a mosolyok szaporodtak. Sok dolgon mentem keresztól azóta, de igen ma már itt tartok!
A kulturális rendezvények között már engem is hívnak: „Gyere, Zsolt, hozd a fánkos pultodat is!” Most már én adom a kultúrához az ízt. Az OTEX OFS fánksütő gép nem csak pénzt hozott. Hanem hivatást. A magyar fánksütő gyártó nem csupán gépet adott – hanem küldetést: összekapcsolni a hagyományt, a vállalkozást és a kultúrát.
A mobil vendéglátó eszközöm már ott áll a programok szélén. Nem harsány, nem tolakodó. De ha valaki odalép, akkor egy falatban megérzi azt, amit én hónapokkal ezelőtt a könyvtár csendjében: ez is lehet kultúra.
Ha te is érzed, hogy teremtenél valamit, valami finomat, valami igazat, valami kézzel foghatót a közösségednek –ne csak álmodozz.
Lépj be a valóságba egy mini fánk sütő géppel. Mert néha a kultúra nem egy polcon porosodik, hanem egy friss, meleg fánkban sül ki – és ott van benne minden, amit emberként adhatunk egymásnak.
Azóta már több barátomnak is ajánlottam és volt, aki „ráharapott”
Nem a fánkra, hanem a lehetőségre.
Kellemesen emlékszem vissza arra az eszközre, ami segített belépni az új életembe…
A mini fánk sütő gép kompakt volt, könnyen szállítható, nem igényelt hatalmas helyet – és ami a legfontosabb: gyors volt és megbízható. Egy forgalmasabb délutánon 5-600 fánkot is el tudtam adni, és az emberek mindig örömmel tértek vissza. Egyszer egy külföldi család még videóra is vette, ahogy készül a fánkjuk – „ez olyan, mint egy attrakció!” – mondták nevetve.
Közben én is újra felfedeztem a fánkok világát. Kipróbáltam különféle feltéteket, házi lekvárokat, még néhány különleges sós variációt is. Az emberek szeretik, ha van választék, de a klasszikus porcukros fánk mindig vitte a prímet.
Annak a nyárnak a végére már nem kérdés volt, hogy folytatom-e. Ősszel kivittem a gépet vásárokra, kitelepülésekre, egy plázában is volt helyem pár hétre. Még karácsonykor is volt munkám egy adventi vásáron. A meleg fánk és a fahéj illata annyira passzolt a télhez, hogy akkor is sorban álltak érte.