Számomra mindig is érdekes és izgalma téma volt a kulturális különbségek kérdése. Mármint, már önmagában az, hogy mennyire különböző hagyományok, felfogások és hozzáállások vannak. Érdekes, hogy egy nemzet kultúrája, mennyire meg tudja határozni azt, hogy mit gondolunk a világról, az emberekről és bizonyos dolgokról is. Azt hiszem, ad egyfajta keretet a személyiségnek is bizonyos értelemben.
Nekem két olyan kultúra van, amiről mindig szívesen olvasok vagy nézek meg egy dokumentumfilmet. Az egyik az ókori egyiptomi, a másik pedig az ázsiai kultúra. Igazából azt hiszem, hogy ezek mindenki számára benne vannak a topban, hiszen rendkívül érdekes, és a nyugatitól igencsak messze állnak.
Az ókori egyiptomi kultúrában szerintem a legizgalmasabb az, hogy elképesztően fejlettek voltak igazából minden téren. Számomra a hagyományaik is egy fejlettebb és egészen logikus gondolkodásmódot mutatnak, annak ellenére, hogy a tudomány hadilábon áll mind a mai napig a vallásokkal és a halál utáni élettel. Azért azt leszögezném, hogy nem értek egyet minden ókori egyiptomi kulturális elemmel, hiszen tekintve az ókori birodalmakat, bőven voltak kegyetlenségek, de a hitviláguk mai szemmel is irigylés méltó, bizonyos szempontból, azt hiszem. Sokkal jobban tükrözi az én látásmódomat és véleményemet, mint a nyugati kultúrák és vallások, bár tudom, hogy nem ez az egyetlen vallás, ami örök életet remél, de mégis, valahogy sokkal „kedvesebb” és szelídebb az egész. Egy időben annyira vonzott az ókori Egyiptom, hogy komolyan elgondolkoztam azon, hogy egyiptológus és esetleg régész legyek, de sajnos, nincs könnyű helyzetben a szakma, így erre nem került sor, de az érdeklődési körömnek továbbra is szerves részét képezi a téma.
Az ázsiai – gondolok itt leginkább az ősi kínai és japán kultúrára – hitvilág hasonló okokból szimpatikus, mint az egyiptomi. Teljesen békés és nyugodt, a hitvilágukban semmiféle agresszivitás nincs. Nemrég temetőben jártam, és az egyik sírnál láttam egy családot. Sokan voltak és volt náluk étel, ital és édesség is. Nagyon sokáig ott voltak a sírnál ettek, ittak és beszélgettek, több füstölőt is meggyújtottak, de nem zavartak senkit. Sőt, mielőtt elmentek, még hozzánk is odajöttek és adtak egy-egy csokit.
Amikor már mi is mentünk és elhaladtunk amellett a sír mellett, akkor láttuk, hogy egy kis üveg vodka – valószínűleg szerette az elhunyt -, egy üveg víz, két feles pohár és pénzérmék voltak elhelyezve. Sőt, a füstölőkre még cigarettát is rászúrtak. Az italok és a pénz minden egyes alkalommal ott van. Nem igazán tudom megfogalmazni, hogy mi az, ami ebben nekem szimpatikus, de talán maga a gesztus, hogy habár nem tudnak már úgy figyelni a szerettükre és gondoskodni róla, mint korábban, mégis a lehetőségekhez képest megteszik. És azt hiszem, ez az örök élet igazi titka, hogy emlékezni kell.
Bár sok olyan elem van a hitvilágukban, ami például az európaiak számára inkább babonának tűnhet, azt gondolom, hogy nincs ezzel baj, mert talán ez a hitrendszer – a taoizmus, buddhizmus – a legbékésebb, a leginkább természetközelibb, amik csak létezik.
De emellett a kultúrájuk majdnem minden része csodálatos: az építészet, a festészet és a filozófiájuk is. Nincs olyan ember szerintem, aki ne ismerné fel a hagyományos kínai építészet elemeit, de ugyanez igaz a japán épületekre és templomokra is. Fontosnak tartom, hogy ne csak a saját kultúránkat ismerjük, hanem más nemzetekét is, hiszen a széles látókör rendkívül sok előnyt tud nyújtani, arról nem is beszélve, hogy talán könnyebben is tudunk azonosulni idegen kultúrákkal, hitrendszerekkel, mint a „sajátunkkal”.